Az igazi erdő élmény

Van az úgy, hogy az ember vágyakozva nézi az autó út mellett elsuhanó erdőket, és közben arra gondol, hogy szívesebben barangolna ott, bent a fák között, mint hogy az aszfalton suhanjon tovább.
Nem nehéz ezt a vágyat beteljesíteni, viszont az erre leginkább alkalmas, eldugott és vadregényes hely megtalálása már kihívást jelenthet.
Ebben a bejegyzésemben szeretném megosztani veletek az egyik olyan útvonalamat, ami számomra maximálisan megadta az igazi erdő élményt.

Győr és Budapest között nagyjából fél úton terül el az a röghegység, amit Gerecse néven ismerünk. Az általam megszeretett útvonal a Gerecse nyugati vonulatai között bújik meg Baj és Agostyán környékén.

A titok mindig a részletekben rejlik, ezért most merüljünk el mi magunk is a részletekben.

Baj rendezett és hangulatos sváb falucskája egykoron az Eszterházyak uradalmát gyarapította. Ezt mai napig számos fennmaradt épület tudtunkra is adja. Nagyjából a falu közepén az 1700-as évek végén, copf stílusban épült az Assisi Szent Ferenc templom, melyet a mai napig aktív hitélet jellemez. Ez a szépen karbantartott épületen is tükröződik.
A faluból kiérve hívogatnak a Szőlőhegy lankái, amin keresztül haladva ihatunk az Eszterházyak egykori kútjából, de ha hitünk esetleg úgy kívánja, tiszteletünket tehetjük több útmenti keresztnél is.

A Szőlőhegyen hangulatos mélyutak vezetnek keresztül, ahol tökéletesen megszemlélhető a felszín alatt közvetlenül összetömörödött homokréteg.
A mélyutakon kanyarogva hamar kijutunk Bajból és máris Agostyán dűlőin folytatjuk utunkat. Ahogy haladunk felfelé, egyre több lesz a nyíltabb terep, a gyümölcsös kerteken egyre kisebb házak kísérik utunkat, így egészen szép kilátás nyílik Tata irányába.

Ám a kertek egyszer csak elfogynak, van olyan, amit már visszavett magának a természet, és megkezdjük utunkat Az erdőben.

A tölgy erdőt hamar felváltja a bükk erdő, melynek hegyoldalában hatalmas, mohapárnával takart mészkő tömbök pihennek. Ebben a kizárólag a bükkösökre jellemző hangulatú rengetegben valójában csöndben, de pezseg az élet. A madarak ágról-ágra röppennek, figyelve a "sima bőrű" jöttét. A vaddisznó koca egy röffenéssel jelzi a kis csíkos hátú malacainak, hogy "ideje feljebb, a hegy nem látható részébe húzódni". Az út mentén pedig szender pihen az esőtől még itt-ott vízcseppes leveleken. És ez még csak a túra eleje!

Az útvonal elhalad az Agostyáni Arborétum, leginkább fenyőfélékkel tarkított területe mellett. Igazán hangulatos a vízmosásokkal szabdalt táj látványa, ahogy a bükkfák élénk zöldje és a fenyők sötét zöldje váltakozik.

Az Öreg-Kovács-hegy oldalában bújik meg a Hideg-kút forrás, melynek vize valóban igazán hűs. A forrás vize a hegy oldalán lecsordogálva, kis patakként áthalad az Agostyáni Arborétum területén is, melyből 2 kisebb tavat is sikerült duzzasztaniuk.

A hegy oldalán felkapaszkodva egyre vadregényesebb és egyre csöndesebb erdőrész fogad bennünket. A méretes mészkőtömbök ezen a szakaszon is némán kísérik utunkat. Ki tudja hány éve teszik már mindezt?

Ha kellően halkan és zajtól mentesen tesszük meg a túrának ezt a szakaszát, és a szerencse is pártfogásába vesz bennünket, akkor nagy eséllyel észre vehetünk a kövek és a fák között félénken megbújó muflonokat. Ez a faj ugyan nem őshonos hazánkban. Az 18oo-as évek végén betelepítéssel került Magyarország területére, azonban mivel életmódjához több hazai terület is alkalmas, ezért fennmaradt itt ez a faj és máig jól érzik itt magukat.

A túraútvonal számomra legkedvesebb része egy olyan kis fiatal erdőrész, ami a sok esőt meghálálva zöld rengetegként várta, hogy áthaladjuk rajta. Van valamiféle báj az erdőnek ebben a kis szegletében. Kedvem lett volna itt 1-2 órát csak ücsörögni és figyelni, ahogy él az erdő.

A buja zöld erdei rengeteget magunk mögött hagyva hamar elhaladunk a Baji Vadászház mellett, majd a Szent Jakab zarándokút (közismertebb nevén a Camino) sárga fésűkagyló jelzését követve megérkezünk a középkorban még biztosan virágzó Kovácsi falu Szent Péternek felszentelt plébániatemplomának romjaihoz. A 13. és 16. század között a falu és a közeli nemesi udvarház lakóit itt keresztelték meg és ide is temetkeztek. Az eredetileg mintegy 10 méter magas rotunda a 16. század végén, a török háborúk során semmisült meg.
A körtemplom alapjai és falának egy kis része átvészelte az idők viharait, így aki erre járja az erdők rengetegét, útja során megpihenhet a körtemplom romjai mellett.

A romok mellől felkerekedve továbbra is a sárga fésűkagyló jelzi az irányt, ami egy Keresztúton vezet végig. Az utat a helyi családok által állíttatott 14 stáció szegélyezi. Igazán vadregényes és izgalmas ez a szakasz. A sűrű erdei részből a hegyoldalon leereszkedve pazar szurdokvölgy szegélyezi az ösvényt. A völgy összeszűkül, a szurdok egyre mélyebb és az oldalfalakon impozáns mészkőtömbök, sziklák meredeznek.

A Keresztút elejéhez érkezve egy pihenő paddal és egy kifüggesztett gondolattal találkozunk, ami így szól:

"Soha senki nem vándorol egyedül."

Ki-ki hite szerint értelmezheti ezt a mondatot. Minden esetre engem nagyon megfogott.

Mindeközben vissza is érkezünk a Baji Szőlőhegyre és hamar vissza is csatlakozunk az utunk elejéről már ismerős, immár a faluba vezető útba, ahonnan már messziről látszik ennek a körtúrának a végpontját jelölő, Assisi Szent Ferenc Templom harangtorony.

Ha tetszett a leírás javaslom, hogy az útvonalat NaTúrásítva fedezd fel. A túra (akár egyéni, akár általam szervezett) részleteivel kapcsolatos kérdés esetén bátran vedd fel velem a kapcsolatot.

Szerző: Menyházi Regina

Szeretnél még több érdekes és hasznos cikkeket olvasni? Kattints a lenti gombra és már böngészhetsz is!