Ebben a bejegyzésben szeretném megőrizni az emlékét annak a felejthetetlen 4 napnak, amit a Zemplénben töltöttünk egy kisebb csapattal 2023. júliusában.

A Zemplén már évekkel ezelőtt rabul ejtette a szívemet, nem csoda hát, hogy időről időre visszatérek oda. Ezúttal viszont szerettem volna egy kis ízelítőt adni a térség bájából az érdeklők számára.

1. nap

Az utazás napja mindig különleges, hiszen tele van az ember izgatottsággal, kíváncsisággal és lelkesedéssel.Velünk sem volt ez másképp, amikor múlt csütörtökön útnak indultunk az ország észak-keleti csücskébe, a Zemplénbe.

Kora délutánra már Füzérradványba is érkeztünk, ahol ellátogattunk a Füzérradványi Károlyi-kastélyba. Az ország egyik - ha nem a - legizgalmasabb interaktív tárlatvezetését nézhettük meg. A kastély és a család történetét egy izgalmas krimire felfűzve mesélték el korhű szerepekbe bújt színészek. Imádtuk ezt az egyedi és kreatív megoldást!

A "nyomozás" után erdei kisvonatra szálltunk és meg sem álltunk az erdők mélyén álló, térerő mentes, tökéletes bázisunkig, a Rostallói Ökotudatos Nevelési Központig (RÖNK). Ez a hely volt az origónk, innen indultunk útnak a napi túráinkra…

2. nap

A második napunk volt az első túranapunk. A finom és kiadós reggelinket követően útnak indultunk a bázisunkról, hogy felfedeztük a környező erdőket és hegyeket.

Első megállónk a Kőkapu Vadászkastély és Hotel & Apartments környéke volt. Ez az egykori vadászkastély is a Károlyi család birtokaihoz tartozott. Ha az urak ki kívántak vonulni a radványi forgatagból, itt remek lehetőségük volt eltűnni néhány napra.

A környék szerencsére bővelkedik patakokban és forrásokban is, amikből többet is felkutattunk. Ezekben a hűs vizekben apró rákok, csigák, foltos szalamandra és gőte porontyok szívesen tanyáznak.

Az útvonalunk bővelkedett panoráma pontokban is. Az első ilyen magaslati pontunk a szívem legkedvesebbje, a fenséges Kerek-kő volt. Itt elidőztünk egy kicsit, majd átnyargaltunk a Sólyom-bércre is.

A levezető szakasz az Ördög-patak völgyében vezetett, ahol helyenként legalább 10 méteres sziklafalak meredtek a talpunk alá.A domboldalakon huszáros rendben vigyázták utunkat a délceg-dalia, mesébe illően zöldellő bükkök. Másnap is visszavártak bennünket…

3. nap

Ez a napunk már rutinosan indult, egészen otthon éreztük magunkat a Rostallói Ökotudatos Nevelési Központi szálláshelyünkön.

A harmadik napon is felfedező útra indultunk, hogy még jobban megismerhessük a környéket.Ezúttal a Rostalló-patak mentén vezetett az utunk első fele, majd áttértünk és kicsit leereszkedtünk a Cserenkő-patakhoz. Annyira megnyugtató volt a patakmederben álló, mohapárnával kibélelt kövek között üldögélni, hogy kis időre "tábort vertünk" itt, miközben élveztük a természet valódi csendjét.

Relaxáltan indultunk tovább, de alig tettünk néhány lépést, amikor testközelből szembesültünk azzal, hogy szegény havasi cincérek csapatostul "áldozatul estek" a fakitermelésnek.

A havasi cincérek (Rosalia alpina) holt bükkfák törzsébe helyezik el petéiket, amik néhány év alatt fejlődnek ki. A probléma pedig éppen ebből adódik, mivel a cincérek nem tudják megkülönböztetni a természetes módon kidőlt, holt bükköket a kitermelés során felrakodottaktól. A farakások azonban vonzóak számukra, így petéiket sok esetben ezekben a rönkökben helyezik el, ám ezek a rönkök nem maradnak a természetben, így nem lesz esélye a jövő nemzedékének a kifejlődésre és az életre. Nem csoda hát, hogy a havasi cincér hazánkban védettséget élvez, egyedeinek természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

A kissé szomorkás megállónk után tovább baktattunk egészen a Pengő-kőig, amit a régi idők fagyos időszakai formálták mai állapotára. A kőtömb tetejéről letekintve számomra mindig az a kép ugrik be, hogy egy rendetlen óriás össze-vissza dobálta az építőkockáit.

Ezen a napon is volt szerencsénk egy kis panorámához, méghozzá a Nagy Péter-mennykő tetejéről tekinthettünk körül a zempléni táj fölött. Innen aztán leereszkedtünk a Zemplén egyediségét erősítő bükk, fenyő és nyír erdőkön keresztül az István-kúthoz. Szerencsénkre itt épp fedél került a fejünk fölé, amikor eleredt a morajló nyári, enyhe zivatar.

Tovább indulva a Mlaka-rétnél ismét be tudtunk húzódni a második, kicsivel hosszabb ideig tartó zápor végéig. Az esőbeállóból csodáltuk a rétre hulló esőfüggönyt. Kellemesen frissítő élmény volt ez is. A nap végén pedig megnézhettük a már jól ismert Ördög-patak völgyét eső utáni hangulatban is.

4. nap

Egyszer minden jónak vége szakad… Ezt a tényt mi sem tudtuk megváltoztatni, így elérkezett a négy napos táborunk utolsó napja.

Kellemes fáradtsággal, de picit szomorúan hagytuk el a bázisunkat reggel. Olyan nagyon jó volt mindentől távol, a természet csöndjében túrázással tölteni ezt a néhány napot, hogy nem szerettük volna, ha mindez véget ér. A szomorkás hangulatunkat az időjárás is remekül tükrözte: csendesen szemerkélt az eső.

Végül az elmúlt napok szép élményeit megkoronáztuk egy isteni ebéddel Pálházán a Vadregény Bisztro&Pizza fantasztikus konyhájának köszönhetően. A finom ételek, a rendkívül figyelmes és kedves kiszolgálás minden szomorúságunkat elűzte, mert ezzel az ebéddel teljesen kerek lett a négy napos zempléni kalandozásunk!

Hálásan köszönöm a résztvevőknek, hogy velem tartottak! A közös élmények alapján azt hiszem, hogy sikerült átadnom a Zemplén iránti rajongásomból egy keveset mindegyikőtöknek.

Szerző, fotók: Menyházi Regina

Szeretnél még több érdekes és hasznos cikkeket olvasni?

Kattints a lenti gombra és már böngészhetsz is!